A szilícium fontosságáról (2. rész)

Az évzáró adásban karácsonyi ajándékokat szerettem volna javasolni hallgatóinknak. Mivel ilyesmire Bence teljesen képtelen – hiszen nem tudományos gondolatokról van szó – segítséget kértem. Beszélgetőtársaim Csuhai Antal, a GAL művészeti vezetője és Horváth László Dávid, a GAL igazgatója azonban csúnyán cserben hagytak. Ők sem ajánlottak karácsonyi ajándékokat. Viszont beszéltek a GAL filozófiájáról, új arculatáról és köszönetet mondtak GAL termékek használóinak.

A beszélgetés onnan indult el, hogy egy kutatás szerint jóval kevesebben gluténérzékenyek, mint ahányan azt gondolják magukról. Persze ez nem azt jelenti, hogy ezek az emberek becsapják magukat, bár olyan is előfordul. Inkább arról van szó, hogy a gluténérzékenység valójában nem a gluténről szól, hanem a bél-agy kapcsolatról. Bence hellyel-közzel alátámasztotta a tanulmány állításait és elmagyarázta az okokat. Most arról beszélgetünk, hogy mit tehetünk a bélrendszerünk egészségéért.

Egy kutatás szerint a gluténérzékenyek többsége nem az. Hogy miért nem, azt elmagyarázta Bence az előző részben. De itt jön a probléma. Nem vagyok gluténérzékeny, rendben van. Csak nem vagyok jól. Azért ez is probléma. Bence most tovább elemez. Figyelem, az epizód végén egy elég jó tipp is elhangzik arról, hogyan tudhatjuk meg, hogy gluténérzékenyek vagyunk, vagy más problémával küzdünk.

Mi ez, ha nem fából vaskarika. Pedig ezt állítja egy kutatás. Nem csoda, hogy vizsgálják az okokat, hiszen ez a probléma a világ népességének körülbelül 10 százalékát érinti. A tanulmány nem a cölikáliás gluténérzékenységet vizsgálta, hiszen az azonnali és kegyetlen tünetekkel jár, hanem a gyakoribb, rendkívül elterjedt kisebb, de kellemetlen velejárókkal való „állapotot”. Arra jutottak, hogy a gluténérzékenység valójában nem a gluténről szól, hanem a bél-agy kapcsolatról. Bence most magyaráz és véleményez.

Végigfutott a sajtón egy hír, miszerint hat édesítőszert hoztak összefüggésbe az agy gyors öregedésével. A édesítők fogyasztása miatt milliók lehetnek veszélyben. A hat elterjedt mesterséges édesítőszer, az aszpartám, a szacharin, az aceszulfám-K, az eritrit, a xilit és a szorbit felgyorsíthatják az agy öregedését, és növelhetik a demencia kockázatát egy nagyszabású brazil kutatás szerint. A több mint 12 ezer résztvevő bevonásával készült vizsgálat kimutatta, hogy már napi egy doboz diétás üdítőnek megfelelő mennyiség is mérhető szellemi hanyatlást okozhat. Bence végigolvasta a kutatást, úgy véli, hogy a kérdőíves vizsgálat nem volt kellően megalapozott, a következtetései pedig inkább érdekesek, mint tudományosak. Azért Bencének mindig vannak tippei, amelyeket ebben a podcastban is megosztunk a 8 perc Bence hallgatóival.

Végigfutott a sajtón egy hír, miszerint hat édesítőszert hoztak összefüggésbe az agy gyors öregedésével. A édesítők fogyasztása miatt milliók lehetnek veszélyben. A hat elterjedt mesterséges édesítőszer – köztük az aszpartám, a szacharin és az eritrit – felgyorsíthatja az agy öregedését, és növelheti a demencia kockázatát egy nagyszabású brazil kutatás szerint. A több mint 12 ezer résztvevő bevonásával készült vizsgálat kimutatta, hogy már napi egy doboz diétás üdítőnek megfelelő mennyiség is mérhető szellemi hanyatlást okozhat. Riasztottuk Bencét, aki végigolvasta az eredeti brazil kutatást és megérkezett az eredményekkel. Előzetesen annyit: mindenki nyugodjon meg és az eredményeket kezelje a helyén.

A kortizolról rémtörténetek születnek. Van már felpuffadt „kortizolarc”, kortizolos elhízás, szorongás és hajhullás. Ezekért állítólag mind a megnövekedett kortizolszint a felelős. Még szerencse, hogy a megoldás sem késett sokat. Megjelentek a kortizolkoktélok, étrendkiegészítők, születnek receptkönyvek és szaporodnak a teltházas tudományos estek. Bence most rendberakja a dolgokat.

Egy hete kezdtük el a témát és Bence részben alátámasztotta a cikk állításait. A finomított cukor valóban nem az ördögtől való. Inkább az a baj, hogy túl hamar fogalmazunk meg állításokat. Az élettani ismereteink korlátozottak. Annyira, hogy azt sem tudjuk, hány tényező megismerése áll még előttünk. Az élettani alapokból felállítunk egy hipotézist, utána ezt elkezdjük vizsgálni, ez ad egy irányt. Sokan azonban a humán vizsgálatok előtt készpénznek veszik a hipotézist, hiszen logikus és hirdetni kezdik. Innen folytatjuk a témát.

Egy új kutatás szerint ugyanis a finomított cukortól nem kell annyira rettegni. Nem az ördögtől való. Bence megpróbálja rendbe tenni a cikk állításait. Kicsit népmesei módon. A állítás igaz is, meg nem is. Ami biztos: az inzulin-elhízás hipotézis már régen megdőlt, de még mindig sokan hisznek benne. A cukorbetegségnek sem a túl sok szénhidrát az oka. De akkor vajon milyen okai vannak? Ennek eredünk a nyomába.

Nem, de bizonyos folyamatokat felgyorsíthat. A rossz hír: a mesterséges intelligenciát az tudja jól használni, aki eléggé otthon van a kutatott témában.