Kortárs felbeszélések

Nyáry Krisztián ajánlója Vajon tudja az olvasó, a hallgató, hogy a Fidzsi-szigetek lakói hogyan ülik meg a hibiszkuszünnepet? Nem kell szégyenkezni, ha arról sem hallott, hogy létezik egyáltalán ilyen ünnep, hiszen Schein Gábor novellájának főhőse is csak véletlenül értesül erről a rádióból.  A szerző sokoldalú irodalmár, aki írt már verseskötetet, irodalomtörténeti monográfiát, regényt, drámát, gyerekkönyvet és publicisztikát is. A Megölni, akit szeretünk című novelláskötetében a mindennapokban rejlő groteszk, ironikus helyzeteket merevíti ki szinte állóképpé.  Mégsem felhőtlenül könnyed, humoros történetek ezek, hiszen a hétköznapi, olykor kiszolgáltatott hősök életét egy-egy banális véletlen teljesen képes kizökkenteni.  Hol egy akvárium törik ripityára a legrosszabb pillanatban, hol a lelki vigaszként kapott kiskutya pusztul el váratlanul. A Hibiszkuszünnep főhőse, Érdi úr életében az hozza el a kizökkentő pillanatot, hogy felesége felhagy egy idegesítő szokásával: a lakás átrendezésével. „A dolgoknak egyetlen tökéletes formájuk és egyetlen tökéletes helyük van” – vallja hősünk.  Akkor mégis miért lép végül valami meglepőt?

Nyáry Krisztián ajánlója A tárcanovella olyan rövidprózai műfaj, amely elfér egy hagyományos napilapban, akár fél oldalon is. Ezen túlmenően nincsenek kötelező elemei, bár hagyományosan egyszerű történetszövés jellemzi.  Grecsó Krisztián Harminc év napsütés című tárcanovella-kötetének nyitó darabja, az Össze kéne szedni megfelel a forma kívánalmainak, a szerző mégis képes bő félévszázad családtörténetét belesűríteni rövid írásába.  Az egyik legismertebb és legnépszerűbb magyar író otthonosan mozog a próza minden műfajában, regényeiből és elbeszéléseiből jól felismerhető Grecsó-univerzum épült fel.  Hősei otthonosan mozognak az alföldi magyar kisvárosok és falvak világában, és gyakran érzik magukat elveszettnek a nyüzsgő nagyvárosban. De bárhol is vannak, előbb-utóbb rákényszerülnek, hogy szembe nézzenek a múlttal, saját maguk vagy családjuk évtizedek óta hurcolt örökségével.  Juszti mama, az egyszerűségében is bölcs öregasszony több novellában feltűnik. Most az általa befőzött szilvalekvár idéz fel régi családi emlékeket: a huszadik századi magyar történelem pokla mellett a szerelem és a vágyakozás elfojtott érzését.  Az élet gyakran embert próbálóan nehéz, mégis össze kell szedni valakinek az elhullott gyümölcsöt.

Nyáry Krisztián ajánlója Az irodalom szövegek rejtett hálózataként is felfogható, ahol művek idéznek meg és értelmeznek tovább más műveket. Háy János például József Attila Kései siratóját hozza elő az olvasó emlékezetéből Szeplő című novellájának egyik kulcsmondatában: „Kit anya szült, szeplős lesz így vagy úgy.”  A szeplő persze egy másik szövegre, a szeplőtelen fogantátás bibliai textusára utal, amit a szerző – eléggé profán módon – konkrétan is felidéz a novellában. Az örök anyai árulás és a bűnben fogantatás kettős utalásából egy szőnyeg alá söpört családi titok sejlik fel.  A Házasságon innen és túl című novelláskötetnek nem ez az egyetlen darabja, amely az anya-lánya kapcsolaton keresztül bontja ki az elhallgatott múlt történetét. A férfiak többnyire mellékszereplői ezeknek a novelláknak, s ha jelen is vannak, leginkább csak az a bizonyos szeplő érdekli őket. Ezért is jut arra a következtetésre a történet hőse, hogy egy nőnek nem a férfi a társa, hanem a gyerek.  De akkor miért érzi mégis, hogy saját anyja titkol valamit a fogantatással kapcsolatban?

Nyáry Krisztián ajánlója Leli ötvenéves. Szép, de már nem olyan szép, mint negyvenévesen. Viszont csak harmincnak érzi magát. Ha előzetes ismeretek nélkül olvassuk Szaniszló Judit Belül harminc című novelláját, ennél többet alig tudunk meg a hőséről. Mégis pontos képet kapunk róla.   Hemingway szerint egy jó novella csupán a jéghegy csúcsa, a történet többi részét elrejti a mélység. Az olvasó feladata az elhallgatások, a le nem írt történetszálak feltérképezése. Leliről e rövid elbeszélésben is kapunk annyi információt, hogy megtudjunk róla pár igazán fontos dolgot.  Történetének többi mozaikdarabja a szerző Combfiksz című blogjáról, Beenged című novelláskötetéből vagy első regényéből, a Leli életéből is összerakható. Utóbbi már nemcsak a szerzőre sokban emlékeztető főhősről, hanem a családjáról is szól.  Leli azonban mégsem alteregó, ahhoz túl sok mindenben különbözik Szaniszló Judittól. Egy mai nő, akinek története a múltban gyökerezik, a jelenét pedig játszóterek, társasházi lakások, kórházi rendelők díszletei között éli.  És van egy mobiltelefonja is – tizenhárom olvasatlan üzenettel és huszonhét nem fogadott hívással.

Nyáry Krisztián ajánlója A fikció és a valóság határvidékén bolyong A lélek legszebb éjszakája című novellafüzér hőse, Maros Dániel haditudósító-fotóriporter. Figurája nem véletlenül hasonlít a kötet szerzőjére, Jászberényi Sándorra, aki szintén haditudósítóként lett ismert író és újságíró.  Mégsem önéletrajzi történettel állunk szemben, az írói tapasztalatból a valóságtól elemelt, igazi irodalom születik. A könyv 14 novellája szereplőin keresztül összekapcsolódik egymással, így akár regényként is olvashatóak.  A történetek többsége valamelyik háborús övezeteben játszódik, ahová a főszereplő-narrátor válása után menekült. Kíméletlen, brutális, az olvasó számára ismeretlen szabályok által működtetett világ – szenvtelenül távolságtartó stílusban.  Az utolsó novella színtere már Magyarország, de annak az arab sivatagnál nem kevésbé titokzatos peremvidéke: a főhős és kisfia egy haldokló cigányasszony erdőszéli otthonát látogatják meg. Elindulnak, hogy madarat lőjenek a halált elriasztó varjúleveshez.  A történet befejezése egyszerre misztikus és valószerű – akárcsak a háború és a halál.

Nyáry Krisztián ajánlója „Fogunk még látni durva technológiai diktatúrákat” – jövendölte Dragomán György a Rendszerújra című novelláskötetének bemutatóján.  A külföldön legismertebb, több tucat nyelvre fordított kortárs magyar prózaíró elsősorban két regényének, a Fehér királynak és a Máglyának köszönheti népszerűségét, de pályája kezdete óta ír elbeszéléseket is.  Szívesen próbálja ki magát olyan műfajokban is, amelyeket a kritika szeret a szórakoztató irodalom kategóriájába sorolni, és ezzel egyszersmind be is bizonyítja, hogy a művészeti érték nem zsáner kérdése.  A tizenöt év terméséből válogatott kötet számos darabja a sci-fi műfajába tartozik, és valamilyen nyomasztó jövőbeli társadalomban játszódik, – hol lepusztultan rozsdásodó, hol neonfehéren hideg világokban.  A címadó novella hősének a retinájára vetíti ki a rendszer az aznapi kötelező gondolkodni valót. Rendesen el is végzi a hatalom szabta szellemi rutinfeladatokat, de közben szabadulni akar ő is, mint a könyv csaknem valamennyi szereplője.  De a rendszer csak nehezen törhető fel, és nagy árat kell fizetni érte.

Nyáry Krisztián ajánlója Az emlékezés és a felejtés áll az elsőkötetes Harag Anita novelláinak gyújtópontjában. Az Évszakhoz képest hűvösebb című könyv történeteinek hőseivel látszólag nem történik semmi.  Egy új dolgozó elveszi egy kollégája joghurtját az irodai hűtőből, egy fiú összeszámolja új barátnője hátán az anyajegyeket, egy nagypapa nem akar hallókészüléket, egy ajándék kiskutya a szőnyegre a pisil: nem magától értetődő novellatémák, de éppen hétköznapi banalitásuk emeli őket azzá.  Egy ember életét nem csak egy drámai fordulat teheti boldogtalanná vagy éppen sztoikusan boldoggá, hanem a lassan hömpölygő változatlanság is.  Az Ásványvíz című novella elbeszélője egy fiatal nő, aki egyre nehezebben viseli a családdal egy lakásban élő nagyanyja valódi és szimulált betegségeit, súlyosbodó demenciáját. Az elbeszélésnek valójában nincsen sztoriként elmesélhető története, éppen csak történnek a dolgok a szereplőkkel, akiknek a tömör, már-már szenvtelen mondatokon át néhány pillanatra belelátunk az életébe.  A szerző a kötet megjelenést követően nem véletlenül lett a közelmúlt egyik prózaírói felfedezettje. Nincs lezárás, nincs befejezés: ahogy a való életben sincs.

Nyáry Krisztián ajánlója A rendszerváltás előtt kétkezi munkásként dolgozó Tar Sándor a 90-es években a munkanélküli lét kilátástalanságát is kénytelen volt megismerni. Ennyi volt című kötetének címadó novellája egy munkáját és ezzel élete célját vesztő melós keserű önvallomása.  Ha egy szóban kéne összefoglalni mi köti össze a kötet szereplőinek életét, akkor az a keserűség lenne. Ez a peremlétben élők, az alkoholisták, a munkanélküli segélyre várók mindennapos alapérzése.  Az elbeszélés hőse sem tudja elfogadni, hogy nincs miért felkelnie, hogy a felesége vált családfenntartóvá, – azaz hogy a megszokott világ pillanatok alatt összeomlott körülötte.  Fejében ugyanazok a sötét gondolatok forognak, mint amiket a szerzői is megfogalmazott egy interjúban, amit a novella keletkezése után egy évtizeddel adott: „A magunkfajta embereknek két örömforrás van az életében: a szesz és a szex. Ennyink maradt. A szesz is drága, de azt legalább nem kell elvinni moziba, fodrászhoz. Ezért iszunk, kezicsókolom.”  Akkorra már az írótársadalom is kitaszította magából, hiszen kiderült, hogy a rendszerváltás előtt ügynökjelentéseket írt. Nem maradt más neki sem, mint hőseinek: a végtelen keserűség.

Nyáry Krisztián ajánlója Rakovszky Zsuzsa negyedszázados költői pálya és öt verseskötet után robbant be első regényével a prózairodalomba. A Hold a hetedik házban című novelláskötetének címe a Hair című musical betétdalát idézi. Ahogy a dal a Vízöntő-kornak, a változás idejének beköszöntét hirdeti, úgy mutatja be a kötet kilenc története is az emberi élet egy-egy alapvető változását.  Az elbeszélések hősei a kamaszkor, a felnőtt élet és a halál előtti életszakasz nagy kérdéseivel néznek szembe, és gyakran nem tudják, hogyan találják meg a maguk válaszát. Egy kivételével mind nők, akik képtelenek megbirkózni a jól ismert életválságokkal: a gyermektelenséggel vagy éppen gyermekük kamaszkorával, a társtalansággal vagy a szeretői státussal, vagy egyszerűen csak a lassú elszegényedéssel.  A Triptichon egy novellán belül három történetet is elbeszél. Szereplői kórházban, talán elfekvőben ápolt idős betegek, életük a látogatójukkal zajló párbeszédekből bomlik ki.  Az első történet mégsem nevezhető tragikusnak. Főhőse, egy idős asszony a halál kapujában is igent mond az életre, mi pedig drukkolunk neki, hogy egyszer még mahagónivörösre festhesse a haját.

Nyáry Krisztián ajánlója Jászberényi Sándor jól ismeri a halál és a gyilkolás természetét. Haditudósítóként lett íróvá: előbb irodalmi igényű riportjait küldte újságoknak a Közel-Kelet válsággócaiból, később megjelent irodalmi szövegei pedig sok szálon gyökereznek az újságírói hagyományban, s ezért méltatói gyakran a hemingway-i próza magyar folytatójaként emlegetik.  Az ördög egy fekete kutya című novelláskötetének is kulcsmotívuma a gyilkolás vagy a gyilkolás vágya. A gázai Hamasz-harcosok, falkában támadó kutyák sorából azonban kilógnak a legvészjóslóbb című elbeszélés, a Profi gyilkosok hősei.  A történet a „tiszta ölés”, azaz a fájdalommentes halál kérdését feszegeti. Két alighogy iskoláskorú kisfiú magára marad egy kertben: édesanyjuk kórházban, édesapjuk dolgozik vagy beteg feleségét látogatja.  A gyerekek unalmukban madarakra lövöldöznek légpuskával, s közben megízlelik a halálosztás isteni hatalmát. Egy ízben azonban minden másképpen alakul, mint ahogy tervezték. Megjelenik egy varjú és kiderül, hogy „még Isten sem öl mindig tisztán.”