Kozmopolita

Baka András megválasztásából kiindulva Áronnal arról beszélgetünk, milyen szerepet tölthet be az államfő egy demokratikus rendszerben. A nemzet egységét kell megtestesítenie, a hatalom ellensúlyaként kell működnie, vagy elsősorban erkölcsi és közéleti példát kell mutatnia?Szóba kerül a politikai apátia, a szertartások és a pompa demokratikus szerepe, valamint az is, hogy mitől válhat hitelessé egy köztársasági elnök. Elég-e jogszerűen eljárnia, vagy azt is elvárjuk tőle, hogy legyen erkölcsi iránytűje, vállaljon konfliktusokat, és a többséggel szemben is képviselje a kisebbségben lévőket?A beszélgetés végén az elnökválasztás tágabb politikai következményeit vizsgáljuk: mit mutat meg a folyamat a Tisza működéséről, hogyan hathat a pártok helyzetére, és milyen jövő várhat a Fideszre, illetve a magyar jobboldalra az átrendeződő politikai térben?

Mi buktatta meg valójában a NER-t: az Európai Unió nyomása, a gazdasági modell kifulladása, a geopolitikai zsákutca, vagy az, hogy a rendszer már nem tudott jobb életet ígérni?Kárpáti Andrással arról beszélgetünk, hogy milyen társadalmi és gazdasági ajánlat rajzolódik ki a Tisza első döntéseiből. Szóba kerül a vendégmunkás-politika, az alacsony bérekre épülő magyar modell, a vagyonadó, az állami feladatok kiszervezése.Beszélünk arról is, hogy lehet-e a populizmust szélsőségesség nélkül használni, milyen konfliktusok várhatók a vagyonos elitekkel és a munkaadókkal, és hogy a politikai hatalomváltással együtt megszülethet-e egy új politikai nyelv.A Fidesz fenyegetésre, szuverenitásra és ellenségképekre épülő nyelve után működhet-e a szakmaiság, a közszolgáltatás és a társadalmi egyeztetés nyelve?Ez az adás végső soron arról szól, hogy a rendszer leváltása után képes-e Magyarország nemcsak új kormányt, hanem jobb államot is építeni.

A TISZA történelmi felhatalmazást kapott, de a nagy kérdés most kezdődik: a forradalmi várakozásból lesz-e működőbb állam, jogállami helyreállítás, tisztább közpénzfelhasználás és gazdasági stabilizáció — vagy előbb érkezik meg a választói csalódás?Ebben az epizódban Szászi Áronnal arról beszélgetünk, hogyan néz ki Magyarország a politikai rendszerváltás utáni első hetekben. Szóba kerül az EU-pénzek hazahozásának tétje, a forint erősödése, a befektetői bizalom, a magyar gazdaság strukturális problémái, az akkumulátoriparra épülő fejlesztési modell kifulladása, valamint az, hogy mennyire reális a gyors gazdasági stabilizáció.Beszélünk Orbán Viktor és a Fidesz jövőjéről is: eltűnhet-e Orbán a politikai emlékezetből, vagy éppen a távolmaradásával készül a visszatérésre? Mit jelent, hogy a Fidesz hirtelen egykori állampártból védekező ellenzékké vált? És miért tűnik úgy, hogy a parlamentben most új politikai szereposztás születik?Az adás második felében a populizmus kérdését járjuk körül. Populista-e a TISZA? Lehet-e jó populizmus? Mi a különbség a népfelhatalmazást kereső demokratikus politika és az ellenségképekre épülő, polarizáló populizmus között? És hogyan kapcsolódik mindez a jogállami helyreállításhoz, az alkotmányozáshoz, a köztársasági elnök ügyéhez, a vizsgálóbizottságokhoz és a társadalmi párbeszédhez?Ez az epizód arról szól, hogy a választás után nem ért véget a politika — most kezdődik igazán.

Kárpáti Andrissal az oktatás és a tanári státusz kérdéséhez kanyarodunk, majd a születésszám, bevándorlás és fogyó népesség vitájához jutunk el.Ezúttal sem interjú készült, hanem valódi vita arról, hogy milyen Magyarországot tartunk elképzelhetőnek.

Ebben az adásban Tóth Barnabás Feliciánnal, azaz Barnussal nem klasszikus interjút készítünk, hanem beszélgetünk és vitatkozunk. Abból indulunk ki, hogyan határozná meg a saját politikai szemléletét: harmadikutas, népi, jogállami, zöld és közösségelvű gondolkodásként.Innen jutunk el a népi mozgalom mai értelméhez, a morálisan kiüresedett politikai elitekhez, a zöld életmód és a valódi politikai cselekvés dilemmájához, majd Magyar Péter és a Tisza első napjaihoz. A beszélgetés végén pedig arról is szó van, hogy a politika nemcsak intézményekről és hatalomról szól, hanem karakterről, stresszről, biztonságérzetről és arról, hogyan működik az emberi idegrendszer egy bizonytalan világban.

Andrissal arról beszélgetünk, mit jelent egy politikai rendszer vége után újraértelmezni az országot: mit vett el tőlünk az elmúlt tizenhat év, mit jelent a méltóság visszaszerzése, és hogyan lehet elszámoltatásról beszélni úgy, hogy közben ne csússzunk át puszta bosszúvágyba.Szóba kerül a szolidaritás, a vendégmunkások kérdése, a baloldali közgazdasági nézőpont, a Fidesz bukása, a szégyen és felszabadulás érzése, valamint az is, hogy milyen mércék alapján lehet majd megítélni az új korszakot.Ez nem gyors politikai kommentár, hanem gondolkodó beszélgetés arról, hogy mi történik egy országgal, amikor a valóság végül berúgja az ajtót.

Miért bukott meg a Fidesz? Azért, mert rosszul kampányolt? Azért, mert Magyar Péter jól kampányolt? Vagy azért, mert a valóság egyszerűen berúgta az ajtót?Ebben az epizódban Kárpáti Andrissal arról beszélgetünk, hogyan lett az oroszbarátság, az ukránellenesség, a gőgös kommunikáció és a politikai valóságvesztés a Fidesz vereségének egyik kulcsa. Szóba kerül az is, hogy a rendszer meddig tudott volna még diktatórikusabbá válni, miért nem nyúltak hozzá durvábban a választási szabályokhoz, és hogy vajon a Fidesz vezetői tudták-e előre, hogy baj van.Ez nem gyors kommentár, hanem kísérlet arra, hogy vitán keresztül megértsük: mi történt Magyarországgal 2026-ban és az előtte lévő 16 évben.

Ha egy rendszert választáson le lehet váltani, akkor milyen értelemben volt mégis autokratikus?A második részben innen indultunk, de végül egy nehezebb kérdéshez jutottunk el: mi volt itt valójában a bűn?Csak az, amit a büntetőjog is annak nevez?Vagy az is, amikor egy politikai rendszer a közös intézményeket, a médiát, a választási versenyt és végül a közös valóságot saját hatalmi infrastruktúrává alakítja?Szerintem az elszámoltatás nem lehet bosszú, de nem lehet felejtés sem.Ha komolyan vesszük a demokráciát, akkor nemcsak azt kell megkérdezni, ki mit lopott el, hanem azt is, mit vett el egy rendszer az állampolgároktól: méltányos versenyt, tiszta nyilvánosságot, bizalmat, önrendelkezést.A demokrácia nem csak az a pillanat, amikor leváltunk egy kormányt.Hanem az is, ahogyan utána bánunk a hatalommal, a bűnnel, az emlékezettel és egymással.Erről szól az új epizód:Bűn és büntetés a NER után

Tizenhat évig sokan leválthatatlannak hitték a Fidesz rendszerét. Aztán kétharmaddal bukott.Ebben az epizódban azt próbáljuk megérteni, mi vezetett idáig. Orbán Viktor veszítette el a hatalmát a saját rendszere felett, vagy a Fidesz veszítette el a kapcsolatát a valósággal? Tudták, hogy baj van, csak nem hitték el? Látták a számokat, de már nem értették az országot?Beszélgetünk 2010 és 2026 párhuzamáról, multiválságról, korrupcióról, luxizásról, politikai önáltatásról és arról, hogyan kezd bomlani egy rendszer, amely túl sokáig hitte el saját sérthetetlenségét.

Kiderítjük mi járhatott az őrült elnök agytekervényeiben, mikor hadat üzent az egész világkereskedelemnek. Mit mondanak az újságok, az elemzők, a bírálók és a drukkolók? És miért nincs egyiknek se igaza? Járjunk utána 12 perc 59 másodperc alatt!Youtube: https://www.youtube.com/watch?v=Fvgte2423Gw