VASÁRNAP 8 / Csakugyan / 8 és fél óra

A Budai Várnegyed arca az elmúlt tíz évben gyökeresen átalakult – ezt mindenki jól tudja. De mi indította el ezt a folyamatot? És mit lehet kezdeni a második világháborúban, vagy azután elpusztult hatalmas épületekkel, amit az elmúlt Orbán-kormányok visszaépítettek? Hogyan lehetne őket hasznossá tenni? Vagy le kell őket bontani?Ezeket a témákat is érintettük Csomay Zsófia építésszel, a Várnegyed helyreállításának kezdetén létrehozott Hauszmann-bizottság egykori tagjával, aki hat évtizedes karrierje során végigkísérte a modern magyar építészet számos fontos épületének születését.A beszélgetés során szó esik arról, hogy nem is a Szent György tér körüli visszaépítésekkel indult el a negyed háború előtti képének helyreállítása,miért volt eleve elhibázott ötlet, hogy a századfordulón ilyen óriásokat emeltek a magyarok,százmilliárdokat szórt el a NER arra, hogy kortárs anyagokból építsenek vissza valami olyat, amiről nem is tudták, mire lesz jó,milyen hasznosításban lehetne gondolkodni a már visszaépített, vagy épp visszaépítés alatt álló struktúrák kapcsán,mi volt Orbán Viktor azon mondata, mai után már tudta, hogy a projektnek nem lesz jó vége,miért lépett ki másfél év után a Hauszmann-bizottságból,mi az a hiba, amit az építészek a munkák során elkövettek, így minél gyorsabban szükség lenne a korrekciójára.

Látványosan nőtt a kerületben a diplomások száma: Míg 2001-ben Józsefvárosban 7-ből 1 embernek volt diplomája, manapság 3-ból 1-nek van. A növekedés még a budapesti átlagnál is jelentősebb, sőt, az országos tendenciát is meghaladja: miközben Magyarországon nagyjából megduplázódott, Józsefvárosban két és félszeresére emelkedett a diplomások aránya. A lakosságcsere pedig jól láthatóan hatással van a kerület alakulására, többek között a Népszínház utcára:A környékről mindenkinek megvan a véleménye, de vajon mit gondolnak róla azok, akik tényleg itt élnek? A RÉV8 megbízásából készült kutatás szerint az itt lakók többsége szereti az utcát, a közbiztonságról alkotott személyes tapasztalataik pedig sokszor pozitívabbak, mint ahogyan azt a környék híre alapján gondolnánk. A RÉV8 idővel egy hosszútávú utcafejlesztési stratégiát is kidolgozna, ezért Fernezelyi Simon elemzővel, a kutatás egyik szerzőjével a Vasárnap 8 új adásában beszéltünk:A dzsentrifikáció ellentmondásairólA lakásspekuláció negatív hatásairólés arról, miért is nem egyértelmű az, hogy mindenkinek jó, ha egy városrész fejlődik.

Ha a kortárs művészekre gondolunk, sokszor eszünkbe sem jut, hogy ezek az alkotók is kezdték valahol, arról azonban kevés szó esik, hogy egy, az egyetem kapuján friss diplomájával a kezében kilépő fiatal dizájner, formatervező, festő, vagy akár szobrász hogyan juthat el oda, hogy a szcéna biztos ponttá váljon, kiállíthasson, és fenn is tudja tartani magát az alkotásból.Ennek a rejtélynek próbál a végére járni a Vasárnap 8 tizenkilencedik epizódja, amiben Vincze Miklós Kisgyörgy Balázs designerrel, a whatsit_studio egyik alapítójával beszélgetett arról,ma meg lehet-e élni a művészetből Magyarországon,hogyan lehet kiállítási lehetőségekhez, munkákhoz jutni,mennyit segít ebben az egyetem, illetve szükség van-e egyáltalán arra, hogy valaki ne csak affinitással és álmokkal, de diplomával is rendelkezzen a választott területén,létezik-e mindenre kiterjedő felsőoktatási képzés, vagy a lényeget az ember úgyis a mélyvízbe dobva szedi fel,és persze szó esik Balázs és alkotótársa – egyben partnere –, Timári Blanka új, izgalmas projektjéről is, aminek középpontjában a számtalan budapesti ház homlokzatának egységét megtörő parapetek, azaz a gázkonvektorok széltől védő külső rácsai állnak.

Méghogy van valami sajátos romantika egy tarka szalagfüggönyben, egy kopott szatyorban vagy egy rakétaporszívóban. Pedig van, csak a megfelelő kultúrkör kell hozzá: Magyarország máig őrzi a szocializmus emlékét tárgyakban, szokásokban, és talán nincs is erre jobb bizonyíték annál, hogy még azok is képesek nosztalgiával gondolni erre a korszakra, akik nem is éltek benne.A Kastner Kommunityben Jó lesz az még címmel nyílt kiállítás erről a sajátos viszonyról, Friedrich Barnabás és Hajdu Levente Zsigmond, a 2025-ös Art Open pályázat különdíjasainak munkáival. Friedrich festményein az ajkai iparvárosi közeghez és a szocialista lakáskultúrához kötődő tárgyak állnak össze gyűjteményekké. Hajdu piaci cserék során összegyűjtött szatyrokat és a találkozásokról készült videófelvételeket mutatja be.A kiállítás kurátorával, Tánczos Korinnával beszélgettünk a Vasárnap 8 új epizódjában, amelyben szó esett:a barna Szofiról,arról, hogy miért érhet ma tízezreket egy használhatatlan szódásüveg,és arról, miért lehet egyre nehezebb pusztán tárgyakon keresztül bemutatni a 2020-as évek Magyarországát.A kiállítás október végéig megtekinthető a II. János Pál pápa téren, a Kastner Kommunityben!

Nemcsak Budapest, de az ország, sőt, a világ minden része tele van elhagyatott villákkal, társasházakkal, vagy épp ipari létesítményekkel. Ezeket járják be, illetve fotózzák végig a párizsi katakombákat a XIX. században feltérképezők utódainak számító városi felfedezők: az elmúlt években egyre kisebb és egyre vakmerőbb fiatalok által űzött hobbi Magyarországon is igen népszerű, szabályait, illetve lényegét azonban sokan nem ismerik.Az urbexeseknek alapvetően egyetlen célja van: az adrenalinfüggőségüknek hódolva olyan helyekre is bejutni, ahová az átlagember soha nem teheti be a lábát. Sokan mindemellett néhány íratlan szabálynak is igyekeznek megfelelni: habár a legtöbb esetben a tulajdonosok engedélye nélkül térképeznek fel egy-egy helyet, soha nem iktatnak ki riasztórendszereket, nem vandálkodnak, és nem visznek el semmit a helyekről. A szabályokat persze nem mindenki tartja be, így az urbex megítélése távolról sem pozitív.Műsorvezetőnk, Vincze Miklós erről is beszélgetetett a legrégebbi magyarországi urbex-csapat, a BCO alapítójával, illetve egy oszlopával, akik legnagyobb élményeik mellett arról is meséltek, hogymennyire felhígult a magyar közösség,mit éreznek igazán izgalmasnak az urbexben,hogyan segítették a szabad sajtót abban, hogy több fontos ügy is napvilágra kerüljön,a legfiatalabb önjelölt felfedezők egyszerűen nem érzékelik a veszélyt,sokan ügyet sem vetnek arra, hogy akár csak minimálisan is őrizzék a tulajdonaikat,milyen könnyen meg lehet oldani, hogy valaki távol tartsa az urbexeseket az ingatlanától.

A Moduláris Kollektíva márciusban, az Auróra megszűnésével jött létre Józsefvárosban. Alapítói a kultikus közösségi tér egykori munkatársai, akik nem hagyták, hogy a hely szellemisége eltűnjön. A Nagy Fuvaros utcában található Moduláris egy igazi hibrid, ha szórakozóhelyről van szó, már működésében is: demokratikus, mindenki beleszólhat a a feladatokba, amelyeket mindenki amúgy is saját kapacitása szerint vállal. Ez egy igazi közösségi hely, ahol megfér egymás mellett egy Dolly Parton buli és egy Queer & Cozy filmes este. Az alapítók közül ketten, Árvai Csenge és Villás Bertold beszélt a Vasárnap 8 műsorában arról:hogyan képes létrejönni a semmiből egy ilyen hibrid helymiért Józsefváros erre a legalkalamasabb...és hogyan birkózik meg egy alulról építkező szórakozóhely az amúgy is ezer sebből vérző ipar nehézségeivel.A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

A Nemzeti Múzeum kertje mögött közel egy teljes évszázadon át működött háborítatlanul a Magyar Rádió, ami nemcsak a világ első stúdiópalotáját hozta létre a területen, de az évtizedek múlásával a tömbben lévő történeti palotákat, bérházakat, illetve kerteket is magába olvasztotta, egyre több stúdiót, irodát és területet saját célra hasznosítva. De mi történt a területen a Magyar Rádió beköltözése előtt? Mit hozott az elmúlt száz év? Milyen értékek pusztultak el a tervezett Pázmány-kampusz miatt, és milyen jövő várhat a területre?Tizenötödik adásunkban ezekre a kérdésekre kerestük a választ Sávoly Tamás történész-muzeológussal, akinél többet senki sem tud a területről.

Művészetterápiás csoport indul Józsefvárosban 13-15 évesek számára a Partvonal Pszichoterápiás Rendelőben. Az október 10-től kezdődő foglalkozás egyik vezetőjével, Magyar Emmával, gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeuta-jelölttel a Vasárnap 8 új epizódjában beszélgettünk arról:Mit jelent egy kamasz számára, hogy „önmagát adja", miközben a világ a tökéletesség felé hajlik: tökéletes emberek a plakátokon, tökéletes életek a közösségi médiában.Megállják-e a helyüket a kamaszokkal kapcsolatos sztereotípiák?Milyen problémákkal fordulnak leggyakrabban szakemberhez a fiatalok?Mit okoz, ha egy kamasz a ChatGPT-vel beszéli meg a problémáit?A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

A Budapesttel egyidős Nagykörút ma a fővárosban élők jó része számára ugyanazt jelenti: egy útvonalat, aminek feladata, hogy az embereket a négyes-hatos villamossal, vagy épp autóban ülve segítsen eljuttatni a céljához. Ez persze nem mindig volt így, hiszen az 1871-es Nagykörút-törvényt követően három évtized alatt megszületett, a mai Petőfi hídtól a Margit hídig Pestet átszelő főút jóval több egy közlekedési csatornánál. De hogyan született? Kik lakták? Milyen házak állnak rajta? És mit tett a kormány, mikor rájött: az emberek valójában nem is akarnak a mentén házat építeni.Tizenharmadik adásunkban ezekről a kérdésekről is szó esett: a Csengery-, Podmaniczky- és Virág F. Éva-díjas Vincze Miklós vendége ezúttal a Csengery-, Podmaniczky- és Ráday Mihály-díjas N. Kósa Judit volt, aki újságíróként és várostörténészként egyaránt rengeteget kutatta az öt kerületet érintő Nagykörút történetét, erről pedig könyvet is írt.A beszélgetésből kiderül, hogymiért annyira érdekes a Körút nyomvonala,milyen furcsa tervet dédelgetett a XIX. század derekának egyik legismertebb mérnöke, akinek álma végül mégsem vált valóra,hogyan épültek be a telkek,kik költöztek a józsefvárosi szakaszra,miként változott a Nagykörút lakossága,hogyan vészelték át az épületek a második világháborút, 1956 pusztítását, illetve a rendszerváltás óta eltelt harminc évet,miért van szükség mielőbbi, átfogó felújítási tervre.

Bár Józsefvárosban jazzfesztivál "csak" hatodik éve létezik, a műfaj évtizedek óta szorosan kapcsolódik a kerülethez. Szeptember 11. és 13. között a megszokottnál egy kicsit még jobban is: jön a VI. Józsefvárosi Jazzfesztivál, három napig kortárs és klasszikus jazzkoncertek helyszíne lesz a Rákóczi tér és a Rákóczi téri Vásárcsarnok. A rendezvény egyik szervezőjével, Egyed Erikával arról is beszélgettünk, hogy:Van-e sajátos józsefvárosi jazz?Hogyan nem kell egyáltalán érteni a műfajhoz, hogy élvezni tudjukHogy kerül a jazz a piacra?A beszélgetést vezeti: Hantó FruzsinaA fesztivál ingyenes!A programról minden részlet itt megtalálható.